Riasztó a harmadik emeleten: amit a létra helyett választottam

Tizenkét évvel ezelőtt szereltem fel az első kültéri szirénámat egy háromemeletes társasház homlokzatára. Még inas voltam, a mesterem lent állt, és fogta a kihúzható létra alját, én pedig fent, az eresz alatt próbáltam beütni a tipliket a vakolatba, miközben a szél a hátamba fújt. A sziréna dobozát a térdemmel szorítottam a falhoz, a fúrót a jobb kezemben tartottam, a balban a csavarokat.

A mesterem akkor tanított meg arra, hogy a kültéri hangjelzőt magasra kell tenni, oda, ahová létra nélkül senki nem ér fel, különben az első betörő leszereli, mielőtt megszólalna. A mozgásérzékelőknél a szögre, a kameráknál a fényre figyeltünk, de a sziréna mindig a legmagasabb pont volt. Aznap este alig éreztem a vállamat, és megfogadtam, hogy egyszer olyan körülmények között fogok dolgozni a magasban, ahol két kézzel foghatom a szerszámot.

Ez az emlék idén tavasszal jutott eszembe újra, amikor a saját házunk került sorra.

Egy régi ismerősöm, Gábor, aki homlokzatfelújítással foglalkozik, már az első egyeztetésnél a Terra Állványt hozta szóba. A homlokzatot szigeteltük, ami azzal járt, hogy a szirénát, két kamerát és a kültéri érzékelőket le kellett szerelnem, majd a szigetelés után új helyre visszatenni. Gábor azt javasolta, hogy az állványt mi magunk vegyük meg, és ne kölcsönből próbáljuk összeszedni, mert a ház két oldala is sorra kerül a következő években. „Nézd meg a www.terraallvany.hu oldalt, én is onnan veszek, és nem csak a nagy cégeket szolgálják ki” – mondta egy kávé mellett a teraszunkon.

Gábor nem túlzott. A Terra Állvány oldalán szó szerint az áll, hogy magánszemélyt, kisebb-nagyobb céget és kivitelezőt egyaránt kiszolgálnak. Nekem ez sokat számított, mert riasztószerelőként egyéni vállalkozó vagyok, a házunk pedig magánügy, és nem akartam olyan helyre telefonálni, ahol érezteti velem valaki, hogy kicsi a rendelésem.

A második dolog, ami megfogott, a díjmentes szaktanácsadás volt. Az oldalon azt írják, hogy ha valaki nem járatos az elemkiosztásban, a megkeresés után 24 órán belül elkészítik neki a legoptimálisabb és legköltséghatékonyabb állványkiosztást. Én pontosan ilyen voltam: a szenzorok bekötéséről órákig tudnék beszélni, de arról fogalmam sem volt, hány méter járólap kell egy L alakú, kétszintes családi házhoz.

Elküldtem a ház méreteit és pár fotót a homlokzatról, és másnap délelőtt már ott volt a kiosztás a postafiókomban. Gábor átnézte a telefonján, miközben a furgonja motorháztetőjére könyökölt, bólintott, és annyit jegyzett meg, hogy ezt ő is így rakta volna össze. Kérdeztem, hogy biztosan nem kell-e még egy szakasz a garázs fölé, mire megmutatta, hogy a kiosztás azt a részt is beszámolta, csak én néztem el a rajzot. Az ajánlat jól belefért abba, amit a házra félretettünk, és pontosan annyi elemet tartalmazott, amennyi kellett. A felállítást Gábor csapata végezte, én addig a padláson húztam be az új kábeleket.

Amikor a szigetelés elkészült, egy szeles áprilisi reggelen felmentem a homlokzati szintre a szirénával. Két kézzel tartottam a fúrót, a csavarok egy dobozban voltak mellettem a járólapon, a sziréna doboza a korlátnak támasztva várt. Ugyanaz a mozdulatsor volt, mint tizenkét éve, csak most nem a térdemmel szorítottam a falhoz a dobozt. Délre fent volt minden: a hangjelző, a két kamera és az érzékelők is, a vezetékek pedig a szigetelés alatt, védőcsőben futnak.

Azóta a megrendelőimnek is másképp beszélek a magasban végzett munkáról. Ha egy háznál homlokzati felújítás zajlik, megkérdezem, mikor lesz fent az állvány, és ahhoz igazítom a szerelést. Ha pedig valaki tőlem kérdezi, hol érdemes ilyet beszerezni, nem hosszú magyarázatot adok, hanem elküldöm neki a linket: www.terraallvany.hu, a többit pedig rábízom a tanácsadóikra.

A riasztóm azóta háromszor jelzett. Kétszer egy macska, egyszer a szél hozta el a szomszéd teregetőjét az érzékelő elé. Mindháromszor felnéztem a szirénára, és eszembe jutott az inaskori reggel a létrán. Gábor szerint ez a szakma öregedése, szerintem inkább tanulás. A Terra Állvány nevét azóta én is úgy adom tovább, ahogy ő adta nekem: egy kávé mellett, csendben, olyan embernek, akiről tudom, hogy hamarosan a magasban fog dolgozni.