A biztonság egy olyan érzés, amire a legtöbben vágyunk akár fizikai, akár átvitt értelemben nézzük. Legyenek biztonságosak a tömegközlekedési eszközök, az autók, a közterek, érezzük magunkat biztonságban a munkahelyünkön, tudjuk biztonságban a gyereket az iskolában, és így tovább. Azt is mondhatnánk, hogy ez csupán egy illúzió, hiszen bármikor bármi megtörténhet, de ne csapjunk át pesszimista gondolatokba, mert annak sosincs jó vége. A lényeg, hogy amit csak tehetünk, azt tegyük is meg a biztonságunk érdekében, és ennek például egy jó riasztórendszer lehet az egyik alapköve!
Senkinek sem kell bemutatni, hogy egy riasztó hogyan működik. Egy elektromos rendszer, aminek van egy központja, ahová az érkézelők befutnak; folyamatosan figyeli, hogy nincs-e valamilyen mozgás, szokatlan aktivitás, ami miatt aktiválnia kell magát. Ha olyasmit tapasztal, aminek nem kéne megtörténnie, már indítja is a hang és/vagy fényjelzést, hogy vigyázat, valami nincs rendben! Ilyenkor vagy a tulajdonos értesíti a hatóságokat, vagy a rendszer automatikusan küldi a jelzést a biztonsági szolgálatnak, rendőrségnek. Szerencsés esetben sikerülhet is nyakon csípni a behatolókat, de a legtöbb csirkefogót már a sziréna megszólalása menekülésre készteti. Sőt, sok esetben már a tábla is “riasztóan hat” a betörést tervezők számára, nem szeretnének ujjat húzni a kiérkezőkkel.
Minden riasztórendszernek megvan a maga biztonsági fokozata, attól függően, hogy mire képes. Van, amelyik egyszerűen csak ordít, de figyelmeztetést nem küld sehová. Mások villognak is, és rögtön küldik a jelet egy központba. Azt mondják, hogy azok a riasztók a leghatásosabbak, amik semmilyen hang vagy fényjelzést nem adnak, mert ilyenkor fennáll az esélye, hogy a behatoló gyanútlan marad, és az érkező járőr meglepheti. Olyat pedig a legtöbbször csak akciófilmekben láthatunk, amikor az aktivált rendszer lezár ajtót-ablakot, ezzel gátat szabva mindenféle menekülésnek. De hogyan kerülhetjük el például a téves riasztást?
Ahhoz, hogy a riasztórendszer ne jelezzen be minden megmozduló árnyékra, jól kell beállítani az érzékelőket. Ezt a legtöbbször szakember teszi meg, vannak külön ezzel foglalkozó biztonságtechnikai cégek. Ilyenkor a szaki beállítja a szenzorok érzékenységét és irányát, és le is teszteli őket. Ám ha valaki magának telepíti a riasztót, és korábban még sosem csinált ilyet, akkor ne lepődjön meg, ha több alkalommal is fals riasztásra ébred az éjszaka közepén. Aktiválhatja aztán az érzékelőt egy eliszkoló rágcsáló is, ez általában raktárakban fordul elő, az ilyesmit is inkább a precíz beállítással, jó elhelyezéssel lehet kiküszöbölni. De ha nem mozgásérzékelőt szeretnénk, akkor olyan eszközök is vannak, amik például egy ajtó vagy ablak kinyitásakor aktiválódnak. Ha a kapcsolat megszakad a két mágnes között, az rögtön küldi a jelet a doboznak, és megszólal a riadó, vagy megy a figyelmeztetés a biztonságiaknak.
Akárhogy is, egy megfelelően telepített és beállított riasztórendszer nem olcsó mulatság, de akár hatalmas érték is múlhat a meglétén. Ha például egy cég raktárában nincsen, és ezt valaki illetéktelen megneszelni, akkor az szinte invitálás a betörésre és a készletek eltulajdonítására. De ugyanígy, ha nem szeretnénk, hogy az éppen üresen hagyott házunkba bárki is behatoljon, célszerű szerződést kötni egy civil biztonsági szolgálattal, akik szakszerűen telepítik a riasztókat, és még ha éppen az ország másik végében tartózkodunk is, tudhatjuk, hogy a behatolási kísérlet nem marad észrevétlen, valaki ki fog menni a házunkhoz, lakásunkhoz, és jó eséllyel megakadályozza a kirablásunkat.